Emlékszem még 35-40 évesen is, ha valamit el kellett döntenem és nagy döntéseket, pl, hogy elmegyek-e Németországba el tudtam dönteni 2-3 nap alatt.
Lehet, hogy azt mondták rólam, hogy felelőtlen vagyok, de csak ritkán bántam meg a döntéseimet. Ha rosszul is döntöttem, nem okoltam mást, eszembe sem jutott, mert mindjárt azon kellett gondolkodnom, hogy mit csináljak másként mi legyen a következő lépés ami jó lesz nekem is és a gyermekemnek is. Szerettem megismerni új embereket, szerettem az új kihívásokat. Mindent a tudásomnak megfelelően maximálisan csináltam, de csak addig, amíg már nem lett belőle rutin. Ezalatt az 50 év alatt nagyon sokat éltem, tanultam, dolgoztam, világot láttam és most már tudom, hogy ez mind kellett ahhoz, hogy most, amikor megtaláltam a hivatásomat akkor meg tudjam érteni azokat az embereket, akik hozzám jönnek. Hogy ne kelljen azon gondolkodnom, hogy ők min mehetnek keresztül, mit érezhetnek. Már tudom, hogy milyen sok minden kell ahhoz, hogy az ember végre úgy döntsön, hogy kilép egy házasságból. Mennyi mindent megtesz az ember a gyerekéért, milyen sok vitán és veszekedésen kell keresztülmenni tizenévesen, hogy végre elfogadjuk a szüleinket én az apukámat. Mire megértjük, hogy ők csak jót akartak, de nekünk ez nem kellett, mi mindent tudtunk 15 évesen és mi döntöttünk, most persze csodálkozunk, hogy a mi gyerekünk sem fogadja meg a tanácsainkat. Tudom milyen az amikor ott maradtam árván az apukámmal  és tehetetlenül néztem ahogy leépül és folyamatosan döntenek kellett, és megoldottam azt is.  Ahogy múltak az évek egyre többet gondolkodom azon, hogy mi lenne a jó nekem. Pedig ezt előre úgy sem tudhatom. Jönnek a jobbnál-jobb vírus mondatok, hogy ne adjuk fel a biztosat a bizonytalanért. 50 felett már nem lehet munkát találni, mert mindenki csak a fiatalokat alkalmazza.  A kis pénz is jobb mint a semmi.  És persze ezek elkezdtek dolgozni bennem is és nem 3 nap alatt döntöttem, hanem évekig gondolkodtam és még mindig van aki azt mondja, hogy jól meg kell gondolni, hogy változtassak az életemen. Mi is lesz akkor, ha még gondolkodom egy évig? Hát elmondom, semmi! Miért? Mivel a jövőt nem látjuk előre és a döntéseink fogják megváltoztatni az életünket. Merjünk dönteni, hagyjuk el a rossz mondatokat és akár 50 év felett is bízzunk abban, hogy jól döntünk és teremtsünk magunknak szebb és jobb életet. 

Írta: Székely Szidónia

http://www.gyor-kineziologus.hu/

ttps://www.facebook.com/gyorkineziologus