Ha van egy jól működő családom, az nem azt jelenti, hogy már nincs szükségem  barátra vagy barátnőre!
Merjünk megbízni legalább egy emberben, akinek elmondhatom legféltettebb titkaimat, vagy csak azt, hogy mit érzek és ezek az érzések mit jelentenek nekem, mit tesznek velem és az életemmel. Úgy látom, nehezen megy ez az embereknek. Erősek vagyunk, mi mindent meg tudunk oldani egyedül. Mi a megoldás legtöbb esetben? Besöpörjük a szőnyeg alá és nem veszünk róla tudomást, vagy piedesztálra emeljük a hozzánk közel álló embert, és tagadásba megyünk át, vagy erőlködünk egyedül és nem jutunk sehova.

Elköltözünk és már nem keressük a régi barátainkat, tudjuk, hogy hiányzik nekünk, és amire nem is gondolunk, lehet, hogy mi is hiányzunk neki.

Ott van a férjünk és meg tudjuk beszélni vele az otthoni gondokat, a gyerekekkel kapcsolatos kérdéseket, de a kétségeinket, már nem biztos, hogy megértik és sok esetben nem is tudnak vele azonosulni. Az az "ezeréves" barátnő akivel lehetett nevetni és mélyreható beszélgetéseink is voltak, az nagyon hiányzik, de nem keressük, mert ő hátha nem is... és különben is már régen nem... már más barátai lehetnek .....  És ha nem?

Eszünkbe sem jut, hogy lehetnének új barátságok, amelyek még jobbak is, mint a régi volt.

Hiszen mi is változunk, mások az értékeink, más az érdeklődésünk, mást akarunk, de vannak hasonló emberek a környezetünkben.  Tudom, hogy sokan csak arra vágynak, hogy  legyen egy igaz barátjuk, de nem merik megtenni az első lépést. Így nagyon sok lehetőséget szalasztunk el, amit észre sem veszünk, és csak tovább szenvedünk az elkülönüléstől. Merjünk esendőek lenni, és merjünk megbízni egy másik emberben, hiszen neki is és magunknak is segítünk egyszerre, ha barátkozunk. 

Irta: Székely Szidónia

Ha ismerős, írj: info@gyor-kineziologus.hu

 keress:www.gyor-kineziologus.hu