Egy tanfolyamon az volt a feladatom, hogy kérjek egy  pár mondatot az ismerősöktől, hogy ők milyennek látnak engem és miben kell változtatnom.  Természetesen kaptam szép szavakat, amik nagyon jól estek. Már azt gondoltam, hogy "majdnem" tökéletes vagyok. Aztán megjött egy nagyon kedves ismerősömtől is a válasz. Hát ebben minden benne volt. Volt sok jó és szép megállapítás rólam .

Azután jött a nehezebb kérdésekre is a válasz , hogy miben kell fejlődnöm és miről kellene leszoknom.

Nagyon érdekelt , hogy mit írt rólam, nem is gondoltam, hogy ennyire érdekel, hogy mások mit gondolnak, lehet, hogy csak egyesek véleménye az ami izgalmas lehet számomra?

Hát elkezdtem olvasni és  amikor az jött amiben  változtatnom kell, hát nagyon megrémültem, a szívem összeszorult és nem is tudtam másra gondolni, és az jutott az eszembe, ez ennyire látszik. Más is látja, hogy miben vagyok rossz?

Azt hiszem szégyelltem is magam. Mennyire emberi, hogy a jó sokkal több volt és én csak a negatívra tudtam gondolni. Ez borzasztó, hogy mindenki látja a hibáimat, persze én tudom,de más, ő hogyan, miből?

Akkor még nem volt szó arról, hogy miről kell leszoknom. Már nem volt  nagyobb a döbbenetem. Ettől a választól sem lettem jobban.

Ezt a szokásomat nem is ismertem, már úgy begyakoroltam, hogy észrevétlenül is tudom csinálni.

Gondolatban megvoltak a kifogásaim, és magamnak el is soroltam, egyedül vagyok, kevés a pénzem  és az időm is, minden kis dologhoz hívnom kell valakit,hogy megcsinálja.

Még nincs pontos tervem, de vannak jobbnál jobb gondolataim a változáshoz, és itt megköszönöm a kritikát a kedvenc kollégámnak aki vette a fáradságot és őszintén segített a feladatom elkészítésében.

Írta: Székely Szidónia

info@gyor-kineziologus.hu
Telefon: 30/416-8446
www.gyor-kineziologus.hu