Nagyon nehéz mindig pozitívan gondolkodni, csak a szépre és jóra gondolni, hinni Istenben határtalanul és hinni magunkban, mint az Istenben.

Ha bele gondolunk, ennek könnyen kellene mennie. Oly sok mindent tettünk már meg életünk során. Olyan dolgokat, amik nem voltak könnyűek. Mindig vettük az akadályokat. Tudtuk, hogy ezt kellett tennünk és természetes volt, hogy ez a mi dolgunk.

Nem gondoltunk bele, hogy nagy dolgokat tettünk meg, igen ez nem semmi, hogy elvégeztük az iskolákat, megálltuk a helyünket a munkában, felneveltünk egy vagy több gyermeket, gondoztuk a szüleinket ha rá voltak szorulva, segítettünk az embereknek, az állatoknak.

Belegondoltunk már abba, hogy ez mekkora teljesítmény? Igen ezek nagyon nagy dolgok, ezek szép és jó dolgok.

Ezeket elfelejtettük és csak azt érezzük, hogy minket mindenki bánt, mi mindenkiben csalódtunk pedig mi ezt nem érdemeltük meg, mert mi jók voltunk és vagyunk.

Miért gondoljuk azt, hogy az emberek rosszak?

Miért gondoljuk azt, hogy nekünk vissza kell kapnunk azt a sok jót amit adtunk?

Miért gondoljuk azt, hogy ha én adok, akkor a másik ember tartozik nekem?

Miért gondoljuk azt, hogyha kapunk, akkor nekünk meg kell azt hálálnunk

Miért gondoljuk azt, hogy ver minket a sors?

Biztos, hogy ezek a gondolatok igazak?

Miért kell egyáltalán ezekkel foglalkoznunk?

Ha adunk, akkor adjunk önzetlenül akár tárgyakat, akár jó szót, akár ölelést, akár érzelmeket és ha kapunk, akkor fogadjuk el szeretettel, minden lelkiismeret furdalás nélkül.

Ha a múltban időzünk, akkor azt nézzük meg, hogy mit csináltunk meg eddig és mit tehetnénk még, hogy ez sokkal jobb legyen.

Ne gondoljunk a megtett utunkra úgy, mintha az nem lenne nagy teljesítmény, gondoljunk rá úgy, ahogy megérdemli.

Lehet, hogy ez az út göröngyös volt, kövekkel, gödrökkel teli, lehet, hogy szép füves és virágokkal teli. Mindegy a mi utunk volt és mi mentünk keresztül rajta és meg tudtuk csinálni. Néha könnyebben, néha nehezebben, de mi jártuk végig és nem valaki más.

Legyünk büszkék az utunkra  és büszkék magunkra, érezzük át ezt a büszkeséget ez a mi teljesítményünk.

Szeressük az utunkat és akkor tudjuk szeretni önmagunkat is és  nem lesznek kétségeink.

Tudjuk, hogy képesek vagyunk az utunkon járni, bármilyen is az mert az úton mindig jön szembe valaki, aki útba igazít minket és aki segítségünkre van az útkereszteződésben és lesz aki mellettünk jön majd egy darabig, fogja a kezünket és átveszi a nehéz hátizsákot azon a szakaszon és tudunk erőt gyűjteni. Újra hiszünk az emberi jóságban, szeretetben, segítőkészségben.

Az utat mindenképpen nekünk kell végig járnunk és nem mindegy, hogy ezt sírva, vagy nevetve, lazán és játékosan tesszük meg.

Lássuk meg az út mentén a virágokat az állatokat akik boldogságot csalnak a szívünkbe, így nem érezzük azt a hátizsákot olyan nehéznek.

Ha így gondolunk az utunkra, akkor boldogság, szeretet, egészség és gazdagság lesznek az úti társaink!

http://www.boldogsag-energia.info

Írta : Székely Szidónia

További olvasásra:
http://szekely-szidonia-alternativ-egeszseg.blog.hu/