Mi szülők nagyon sokat tudunk ártani gyermekeinknek. Természetesen akaratlanul, hiszen mi sem tudjuk, hogy azokkal a mondatokkal, elvárásokkal, fenyegetőzéssel azzal a sok ne csináld, nem szabad, te még nem tudod kezdetű mondatokkal rosszat teszünk.

Megszületnek a gyerekek és azt gondoljuk mi már csak szülők vagyunk. Van saját gyerekünk aki a miénk és folyamatosan ˇˇneveljük˝ őt. Hogyan tudjuk nevelni a gyermekünket?  Hát, ahogy minket neveltek a szüleink és ez lehet jó és lehet rossz is. Őszintén kérdezzük meg magunktól, hogy amit kaptunk a szüleinktől azt szívesen átadnánk a gyermekünknek?  Hogy az apa ha ivott egy rettegés volt az élete a családnak, hogy anya soha nem ölelt meg bennünket, soha nem mondta, hogy szeretlek, apa megcsalta anyát és így mindennapos volt a veszekedés, de nem váltak el mert egy gyermeknek családban kell felnőni. Megkérdezték tőled, te mit érzel? Hogy azt gondoltad, hogy te tettél valami rosszat és azért nem ölel meg az anyád és ha te jól tanulsz és sokra viszed, majd szeretni fog és ha te úgy csinálsz mintha nem is léteznél, akkor a szüleid nem fognak veszekedni? Felnőttél és gyermeket nevelsz és ha magadba nézel sokszor azt látod úgy viselkedsz, mint az apád vagy az anyád?

A gyermek nem hülye, csak kicsi  és nem a miénk, csak azért kaptuk, hogy  gondoskodjunk róla és hogy tanuljunk tőle, sokszor okosabban reagálnak a helyzetekre mint mi, de ha figyelembe vesszük, az már presztízs vesztés nekünk szülőnek, akkor majd nem fog tisztelni minket. Egyszer egy fiatal vendégemet, mivel egyáltalán nem beszélt az apukájáról, megkérdeztem, hogy és az apukád? - Tudod ő az a fajta volt, aki otthon elmondta, hogy ő megmondaná az illetőnek, hogy milyen szemét és odaállna eléje és megmutatná neki.....  - És  tudod tudtam, hogyha arra kerülne a sor soha nem tenné meg.  Amiből tanulnak a gyermekeink az a példamutatás, az igazságosság, a szeretet megmutatása és kimondása, az ölelés, az odafigyelés és ha mond valamit, ne vágjuk rá hogy na azt aztán nem, hanem inkább mondjuk azt, hogy meggondolom és valóban elgondolkodom rajta, mérlegelem és ha az tényleg jó ötlet még el is fogadom és ezt meg is mondom neki és meg is valósítom azt.- Nagyon jó ötlet volt kicsim és köszönöm. Ezek a mondatok, amik csodákra képesek.  Ismerjük be, ha hibáztunk vagy ha valamit nem tudunk és legyünk büszkék arra, ha gyermekünk többet tud nálunk, hiszen ez nem verseny, hanem egy csodálatos misszió. 

A szülők által elkövetett "hibák" még felnőtt korban is ártalmasak. Nem tudjuk miért nem jó a házasságunk, miért nem beszél velünk a kamasz gyerekünk, miért nem szeretjük a munkánkat és nem merünk váltani, miért nem esünk teherbe. Lehetne jobb az életünk, de nem merünk kilépni egy rossz házasságból, mert eddig mindig a szüleink döntöttek, netalántán azt hallottuk, hogy tűrni kell a gyerekek miatt és boldogtalanok vagyunk és nem értjük miért.
Ha magadra vagy az életedre ismersz hidd el, hogy van választásod! 

Írta:  Székely Szidónia

keress:www.gyor-kineziologus.hu

https://www.facebook.com/gyorkineziologus?ref=hl

Sokat gondolkodom azon, hogy milyen lenne az életem, ha nem kezdek el tanulni, ha nem kezdek el változni. Biztosan azon gondolkodnék, miért nincs több pénzem, miért nincs jó munkám és hogy milyen jó annak akinek van. Nézném a híradót  és megbeszélném a barátnőmmel azt a sok rosszat amit tesznek, vagy amit nem tesznek.  Már biztosan több fajta gyógyszert szednék. Ülnék a Tv előtt és nagyon sajnálnám magam. 

És megtörtént a csoda, megismerkedtem a Kineziológiával  és elkezdtem tanulni még nagyon sok mást is ami  abban segített, hogy rátaláljak arra amit szeretek csinálni, ami boldoggá tesz és ahol már nem munka van, hanem hobbi, és nincs fáradság, csak sok boldog ember.

Megkezdődött a változás, azt nem mondom, hogy gyorsan, de igen elkezdődött, és még mindig tart. Olyan emberekkel találkoztam akiktől nagyon sokat tanultam és ezek nem csak a  tanáraim  hanem  a vendégeim is voltak. 

Sokat tanultam a gyermekeimtől és remélem, hogy ők is tőlem, de ha nem akkor is  elég a szeretetük.

És  a legújabb szerelmem, az angyalok!   Egy egy tanfolyam  mindig csodás változásokat  hoz az életembe, sokszor csak sokkal később döbbenek rá mi is történik velem,  és ezek  az angyali energiák hatásai.

Mindenkinek ajánlom ezt az energiát,  hogy próbálja ki, csodás dolgok történnek általa!

Írta: Székely Szidónia

https://www.facebook.com/gyorkineziologus?ref=hl

keress:www.gyor-kineziologus.hu

Különbözőek és ez nagyon jó.
Régen azt gondoltam, hogy jó az, ahogy gondolkodom, ahogy reagálok szituációkra, ahogy nevelem a gyerekemet, ahogy viselkedem másokkal, ahogy élem a mindennapjaimat. Észre sem vettem, hogy esetleg valami baj van. Minden ismerősöm majdnem ugyan úgy élt, talán én egy kicsivel szabadabban és sok mindent kipróbálva, amit más esetleg nem mert volna megtenni.Mindenbe belefogtam aztán abbahagytam, tanultam valami mást, kipróbáltam és azt is abbahagytam. Voltak barátaim, voltak férfiak az életemben, dolgoztam, szórakoztam, megpróbáltam egyedül felnevelni a gyermekemet, lakást szereztem,  tanultam  és mindig kerestem valamit. A kapcsolataim is nagyon különbözőek voltak, jók, rosszak, viharosak.

Aztán egyszer csak történt valami, ami teljesen megváltoztatta az életemet kerestem valamit még nem tudtam mit, de elhatároztam, hogy  valamit csinálni fogok és ez a természetgyógyászattal kapcsolatos. Mivel az a tanfolyam amit kiválasztottam nem indult megkérdeztem mi az ami mostanában indul és azt a választ kaptam, hogy a  hétvégén indul a Kineziológia. Jó akkor ott leszek és ott el is kezdődött  amire vártam. Természetesen kipróbáltuk az oldást egymáson és mindig többet és többet tudtam meg magamról. Nagyon kis változások voltak az elején, de kezdtem lassan megismerni önmagam. Sok minden mást is kipróbáltam és azóta is szívesen megyek olyan helyre ahol a cél a változás és önmagunk megismerése.  Nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni ahhoz, amilyenekké váltunk,  ha beengedjük az új dolgokat  az életünkbe, sok csodában lesz részünk és sok pozitív változásban.  Sok mindent el is fogunk veszíteni ezek lehetnek, barátok, férjek, feleségek, tárgyak, rájövünk, hogy nem kellenek már, munkahelyek, rossz szokások. De kapunk is egy szebb boldogabb életet, új barátokat, jobb munkahelyet és ha belenézünk a tükörbe ott látunk egy csodálatos embert, akit nagyon szeretünk és akire büszkék vagyunk  és akit az Isten a tenyerén hordoz.

 https://www.facebook.com/gyorkineziologus

keress:www.gyor-kineziologus.hu

Gondolkodtam ennek a két szónak a jelentésén. A Wikipédia szerint:    A magányosság olyan érzelmi állapot, melyben a személy erőteljes üresség és kirekesztettségi érzést tapasztal. . A magány egy átmeneti vagy állandósult érzelmi állapot az ember életében. A magányos ember elvágva, elidegenítve érzi magát.  /Az egyedüllétre nem találtam/

Igen én is voltam magányos, mindig kerestem azt a személyt aki segít nekem befoltozni ezt az űrt. Sokáig görcsösen kerestem,  belementem kapcsolatokba, hogy az majd  jó lesz és lesz mellettem valaki és mindig rá kellett jönnöm, hogy nem ezt kerestem, hiszen a magány még mindig ott volt. Nagyon sok időmbe telt, amíg rájöttem, hogy  az egyedüllét nem feltétlenül hozza magával a magányosságot.  Amint elkezdtem tudatosan ismerkedni önmagammal, amint elfogadtam magam olyannak amilyen lehetek és elhittem, hogy a változás az nagyon jó számomra, elkezdtem tanulni érdekes dolgokat és ezeknek az lett a mellékhatása, hogy egyre többet tudtam meg magamról. Voltak céljaim, először csak kisebbek és ezekért is kőkeményen meg kellett dolgoznom és egyre nagyobbak lettek a céljaim és még több a munka, de ez már örömmel tölt el.   Már nem zavar az egyedüllét, már nem érzem azt, hogy magányos vagyok, amit a  kapcsolataimban is mindig éreztem .  Már nincs szükségem társra, de  tudom, hogy eljön az idő, amikor megtalálom  A TÁRSAMAT   és már nem adom lejjebb.

Másoktól is azt hallom: - nem válok el, mert nem tudnék egyedül élni, nincs más választásom, csak ez a rossz házasság. De tudjuk, hogy mindig van választásunk, csak akkor nincs, ha feladjuk, de ha feladjuk, akkor az életünket dobjuk el.  Beletörődünk, szenvedünk, megbetegszünk és meghalunk.  Mi is a legrosszabb, ami történhet velünk akkor ha nem a magányt válasszuk, hanem mondjuk az egyedüllétet?  Felállunk, egészségesek leszünk és nem halunk bele, hanem még boldogok is lehetünk és még az sem biztos, hogy el kell válni.  

Szeressük magunkat és másokat, legyen önbizalmunk, tudjunk küzdeni, nevessünk sokat, tanuljuk magunkat, merjünk egyedül lenni, merjünk célokat kitűzni és azokat megvalósítani  és akkor soha nem leszünk magányosak.

Írta: Székely Szidónia

https://www.facebook.com/gyorkineziologus?ref=hl

http://www.gyor-kineziologus.hu/ 

Nagyon fontos az ember életében az ölelés. Nem is tudjuk, mert lehet, hogy nagyon keveset kaptunk belőle gyermekkorunkban, vagy annyi csalódáson mentünk keresztül, hogy nem engedünk közel magunkhoz senkit és amikor valaki meg akar ölelni a testünk szinte megfeszül.

Van egy jó hírem ez is tanulható. Soha nem tudhatja az ember, mikor kivel fog találkozni és attól az illetőtől ugyan mit fog megtanulni. Igen én is sokat csalódtam és nehezen engedtem magamhoz az embereket, de szerencsére elmentem egy tanfolyamra, ahol volt egy üres hely az első padban és én oda leültem és nagyon jól tettem.  Minden tanfolyam után megkaptam az aznapi ölelésemet, először furcsa volt és nem is volt egyszerű, de egyre könnyebben ment. Ezekből az ölelésekből jött a bizalom azután egy csodálatos barátság.

Isten mindig oda vezet bennünket ahova el kell jutnunk ahhoz, hogy léphessünk egy lépést  előre  az önismeret és a szeretet felé. Odaküldi azokat az embereket is akikkel találkoznunk kell és nem mindig  mindenkit fogunk kedvelni. Nem is ez a cél, hanem az a pár ember akik fontosak lesznek a számunkra akiktől olyat kapunk amire nagyon sokáig fogunk emlékezni és amitől mi is jobbak leszünk. Még ami nagyon fontos, adjuk át másoknak is az ölelésre mindenkinek szüksége van.

Írta: Székely Szidónia

keress:www.gyor-kineziologus.hu

https://www.facebook.com/gyorkineziologus

Azt mondják, hogy a nők 2 dologért tesznek meg mindent azért, hogy legyen és azért, hogy ne legyen gyerekük.
Nagyon nehéz azt is elhinni, hogy amikor az orvosok azt mondják, hogy nincs semmi baj, minden rendben van és még sincs baba, akkor a félelmeink azok a gátak amiért nem jön össze a fogantatás. Természetesen ezek a félelmek a tudatalattinkban vannak és nem is tudunk róluk. A Kineziológia sok esetben segít, csak az orvosok ezt nem ajánlják. Pedig párhuzamosan nagyon sokszor oldjuk a blokkokat és nem kell egy vagyont költeni a beültetésekre. Sokszor a szülőkkel, sok esetben az anyával kapcsolatos élethelyzetek amiket gyerekkorban megéltünk azok  okozhatják azokat a blokkokat ami miatt nem jön össze a baba, vagy a félelem a változástól, hiszen egy új jövevény az ember egész életét megváltoztatja. Vagy amikor az anya egyedül maradt a kicsi gyermekkel és nagyon nehezen nevelte fel, mindig boldogtalan volt, ez lehet egy gát szintén, tudat alatt ott van ugyan az a félelem, mi lesz ha velem is ez lesz és én is egyedül maradok, nekem is olyan nehéz lesz majd mint az anyámnak volt.  Vagy soha nem kaptam szeretetet, vajon én tudok majd adni, vagy az én gyerekem is annyit szenved majd mint én a szeretet az érintés hiányától hiszen már látom, hogy olyan sokban hasonlítok az anyámra, vagy az apámra, aki végig kiabálta a gyerekkoromat és én is azt fogom majd csinálni? Ezt nem akarhatom a gyermekemnek !  Ezek a gondolatok játszódnak le a tudatalattiban és ő már tesz is azért, hogy megakadályozza, hogy egy rossz gyermekkor megismétlődjön. Ezt kérték tőle és ő teljesíti is, ő nem tud különbséget tenni jó és rossz között.            Egy kedves vendégem  aki évek óta járta az orvosokat és egy vagyont elköltött már sajnos minden eredmény nélkül, azt mondta, hogy mindig megkérdezte, hogy hova menjen, de azt mondták neki, hogy nem tudják. Végre elment egy orvos- természetgyógyászhoz, aki a Kineziológiát javasolta, amit természetesen ő haladéktalanul  megfogadott és  2 hónap után megjött a menstruációja spontán. Nagyon sajnálom azokat, akiknek ezt nem mondják, mikor már elfogy a pénz és  nincs eredmény ezt sokszor a kapcsolat sem  bírja ki és jön a válás. Ezek után még mellékhatásként ott lesz az önbizalomhiány is,  az értéktelenség érzése, hogy én még arra sem vagyok képes, hogy  gyermekem legyen és akár  nagyobb betegség is előfordulhat ennyi megrázkódtatás után . Ne várjunk ennyit van megoldás és van Választás, csak el kell fogadni és meg kell ragadni. 

Írta: Székely Szidónia

keress:www.gyor-kineziologus.hu
https://www.facebook.com/gyorkineziologus

Emlékszem még 35-40 évesen is, ha valamit el kellett döntenem és nagy döntéseket, pl, hogy elmegyek-e Németországba el tudtam dönteni 2-3 nap alatt.
Lehet, hogy azt mondták rólam, hogy felelőtlen vagyok, de csak ritkán bántam meg a döntéseimet. Ha rosszul is döntöttem, nem okoltam mást, eszembe sem jutott, mert mindjárt azon kellett gondolkodnom, hogy mit csináljak másként mi legyen a következő lépés ami jó lesz nekem is és a gyermekemnek is. Szerettem megismerni új embereket, szerettem az új kihívásokat. Mindent a tudásomnak megfelelően maximálisan csináltam, de csak addig, amíg már nem lett belőle rutin. Ezalatt az 50 év alatt nagyon sokat éltem, tanultam, dolgoztam, világot láttam és most már tudom, hogy ez mind kellett ahhoz, hogy most, amikor megtaláltam a hivatásomat akkor meg tudjam érteni azokat az embereket, akik hozzám jönnek. Hogy ne kelljen azon gondolkodnom, hogy ők min mehetnek keresztül, mit érezhetnek. Már tudom, hogy milyen sok minden kell ahhoz, hogy az ember végre úgy döntsön, hogy kilép egy házasságból. Mennyi mindent megtesz az ember a gyerekéért, milyen sok vitán és veszekedésen kell keresztülmenni tizenévesen, hogy végre elfogadjuk a szüleinket én az apukámat. Mire megértjük, hogy ők csak jót akartak, de nekünk ez nem kellett, mi mindent tudtunk 15 évesen és mi döntöttünk, most persze csodálkozunk, hogy a mi gyerekünk sem fogadja meg a tanácsainkat. Tudom milyen az amikor ott maradtam árván az apukámmal  és tehetetlenül néztem ahogy leépül és folyamatosan döntenek kellett, és megoldottam azt is.  Ahogy múltak az évek egyre többet gondolkodom azon, hogy mi lenne a jó nekem. Pedig ezt előre úgy sem tudhatom. Jönnek a jobbnál-jobb vírus mondatok, hogy ne adjuk fel a biztosat a bizonytalanért. 50 felett már nem lehet munkát találni, mert mindenki csak a fiatalokat alkalmazza.  A kis pénz is jobb mint a semmi.  És persze ezek elkezdtek dolgozni bennem is és nem 3 nap alatt döntöttem, hanem évekig gondolkodtam és még mindig van aki azt mondja, hogy jól meg kell gondolni, hogy változtassak az életemen. Mi is lesz akkor, ha még gondolkodom egy évig? Hát elmondom, semmi! Miért? Mivel a jövőt nem látjuk előre és a döntéseink fogják megváltoztatni az életünket. Merjünk dönteni, hagyjuk el a rossz mondatokat és akár 50 év felett is bízzunk abban, hogy jól döntünk és teremtsünk magunknak szebb és jobb életet. 

Írta: Székely Szidónia

http://www.gyor-kineziologus.hu/

ttps://www.facebook.com/gyorkineziologus

Megnéztem mit mond erről a Wikipédia:

A barátság az egyik emberi kapcsolat, mely emberek között alakul ki több örömteli találkozás, beszélgetés által. Jellemzi a kölcsönös elfogadás, rokonszenv, szeretet, bizalom, szövetség, együtt érző képesség, nyitottság, törődés.

Aztán elgondolkodtam, szerintem miért működnek az én baráti kapcsolataim 30-33 év óta? 

Bevallom nem tudom, egyet tudok mindegyikünk különböző, gondolkodásra, természetre, életvitelre és mégis működik. Még az sem igaz, hogy mindenben egyetértünk, de elfogadjuk a másikat és ha nem is értünk egyet, legfeljebb elmondjuk, de nem vitázunk, nem akarunk okosabbak lenni. Meghallgatunk, segítünk, segítséget kérünk, odafigyelünk, megértünk, együtt örülünk, együtt nevetünk, nem telepszünk egymásra, de ha kell ott vagyunk. Nincs harag, nincs féltékenység, nem turkálunk egymás magánéletében, pénztárcájában. Megtisztelő, ha elmondjuk egymásnak a titkainkat, érzéseinket. Mindenkinek meghagyjuk azt a jogot, hogy azt gondoljon, abban higgyen és azt csináljon ami szerinte a legjobb, még akkor is ha nagyon nem értünk vele egyet.

Mindig nagyra becsülöm a barátaimat, mindegyik óriási utat tett meg, csodálatos dolgokat vittek véghez és soha nem felejtem el azt a sok segítséget amit tőlük kaptam. Már nem járunk össze hetente, nem beszélünk naponta, de remélem ők ugyan annyit gondolnak rám, mint én rájuk, és azt viszont tudom, ha szükségem van bármilyen segítségre ők ott vannak, számíthatok rájuk csak egy telefonomba kerül. Köszönöm nektek, hogy vagytok!              

Boldog vagyok, hogy vannak jó barátaim és nem adnám őket semmiért! Remélem minden embernek van több IGAZ barátja olyanok, mint nekem !!!

Ha úgy gondolod, hogy te meg tudod fejteni mi a titka az igaz barátságnak akkor írd meg nekem.

https://www.facebook.com/gyorkineziologus?ref=hl

http://www.gyor-kineziologus.hu/
 

Mindenki a boldogságot keresi, legalább is azt mondják, de ha az ember nem tudja hogy az milyen akkor soha nem fogja megtalálni. Életünkben nagyon sok negatív dologgal találkozhattunk, a fogantatásunktól a születésünkön keresztül  a felnőttkorig . Ha folyamatosan csak rossz dolgok történtek velünk, akkor egy idő után már nem is emlékszünk a jóra és belemerülünk a negatív dolgokba. Halványan dereng az emlékeinkben, hogy van egy olyan dolog, hogy boldogság és ha visszagondolunk az életünkre, tudjuk vagy legalább is reméljük, hogy volt benne részünk amikor még együtt volt a család vagy amikor megtaláltuk a szerelmet vagy amikor megszülettek a gyerekek. De az érzést azt nem tudjuk felidézni, hiszen rengeteg minden rakódott rá és elő kellene azt kotorni valahonnan a mélyről, de egyedül ez már nem megy. Ne féljünk segítséget kérni, akarjuk megtapasztalni, megismerni az érzéseinket és hagyjuk, hogy belemerüljünk és ne szégyelljük, hogy vannak. A mai világban az az ember erős, aki nem mutatja, hogy vannak érzései, csak az eszére hallgat, pedig már a tudósok is kimutatták, hogy a döntéseinket a szívünkkel hozzuk és ha ezt tudjuk és hagyjuk is hogy így legyen akkor jó döntéseket fogunk hozni és akkor megismerjük az igazi boldogság érzését is. És ha már megismertük akkor tudni fogjuk, hogy ezt kerestük.

Egy nagyon kedves vendégem aki rátalált erre az  érzésre azt mondta: ugyanannyi erőfeszítésembe kerül a boldogtalanság, mint a boldogság, akkor az utóbbit választom!
Válaszd te is a boldogságot és a mosolyt! Ha egyedül nem megy, válassz engem , együtt könnyebb!

/Írta: Székely Szidónia/

Milyen területeken ajánl tehát segítséget a kineziológia?

Néhány példa: a testi-lelki egészség a fájdalmak csökkentésében; a stresszek és a félelmek oldásában; az önbizalom és az önértékelés megerősítésében; kreativitásunk és képességeink felismerésében, kibontakoztatásában; a céljaink elérését akadályozó belső gátak felszámolásában; a tanulás, a kommunikáció és az önkifejezés útjában álló akadályok felszabadításában; döntéshelyzetekben egyéni választásunk meghozatalában; kapcsolataink elmélyítésében; munkahelyi, családi konfliktusok, önmagunk megismerésében, tudatosságunk fejlesztésében és belső harmóniánk kialakításában; teljes életminőségünk javításában...

A változáshoz az is szükséges, hogy felelősséget vállaljunk érzéseinkért és a pozitív változásokért. Fontos, hogy higgyünk testünk és elménk regenerálódó, megújuló képességében, higgyünk önmagunkban, lehetőségeinkben, teremtőerőnkben, és tudatosítsuk, merre szeretnénk haladni, milyen új választásokat szeretnénk tenni. Nagyon fontos, hogy mennyire vagyunk elkötelezettek a változásra.